Szele Balázs vagyok, végzős kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató a Budapesti Gazdasági főiskolán. Az egyik óra keretében filmet kell készítenünk, és hosszas tanakodás után leírnám a koncepciómat.
Az én készülő filmem leginkább egy horror filmhez hasonlítható. Azért fogalmazok így mert eléggé limitáltak a lehetőségeink a filmkészítést illetően, és emiatt nem tudunk majd olyan hatást kiváltani mint egy komolyabb nívójú horror.
Miért szeretnék egy ilyesmit csinálni? Azt szeretem ebben a műfajban, hogy megragadják a haláltól, természetfelettitől való félelmet és ezáltal szorongást váltanak ki. Ezek a filmek képesek rá, hogy fejlesszék túlélőkészségünket, minél jobban le tudjuk küzdeni az ilyen filmek keltette félelmet annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is megküzdési módokat kidolgozni és azokat megfelelően alkalmazni. Ezért van az, hogy sok embernek földöntúli élvezetet okoz horrort nézni, a felfokozott idegállapot miatt.
Váratlan, nehéz és extrém körülmények között tanulhatjuk meg kontrollálni a félelmeinket és a szorongást. A horrornézést lehetne hasonlítani a sportoláshoz:; a rendszeres testmozgással fizikai erőnlétre tehetünk szert, ugyanígy a gyakori horror nézéssel a lelkünket erősíthetjük, újabb készségeket nyerhetünk el.
És tulajdonképpen a filmem célja az lenne, hogy több horror nézésére ösztökéljem az embereket. Mert ha sikerül találni egy viszonylag jó filmet ebből a műfajból, akkor az a későbbiekben hasznos lelkitréninget nyújthat.
