Bad Motherfuckers

Elkezdtük az amatőr thrillerem elkészítését. Az első jeleneteket leforgattuk Király Alida és Lantos Dániel közreműködésével. 

Foyt. köv.

Az első exkluzív videó is hamarosan érkezik :)

Bemutatkozás

Sziasztok, Lantos Dániel vagyok, szintén Komédiás a BGF-en. Csapattársaimhoz hasonlóan, engem is érdekelnek a filmek és biztos vagyok benne, hogy érdeklődésem irántuk nem fog csappanni azután sem, hogy elkészítettük ezt a sulis feladatot. Ezt nagyban segíti, hogy már rendelkezünk színvonalas digitális fényképezővel, kameraállvánnyal és steadicam-mel, melyek segítségével, ha természetesen nem is hollywood-i minőségű, de az amatőr szintet azt hiszem jóval meghaladó filmeket készíthetünk. A megfelelő technikai adottságok megléte persze csak egy dolog. Még nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy ténylegesen is "működjenek" a filmjeim.

Mindenesetre ahhoz, hogy betekintést nyújtsunk készülő produkcióinkba, a Dáviddal leírtuk nektek a két filmünk közös szinopszisát.

Az alapötlet:

Kezdetben csupán egy különálló filmet szerettünk volna készíteni. Egy idő után azonban világossá vált számunkra, hogy az idővel egyre csak táguló cselekményt kár lenne, illetve nem is lehetne igazán  egy 10-15 perces alkotásban megmutatni. Ennél fogva a teljes történet 2 – külön is érthető, értelmezhető – alkotásban fog kirajzolódni. A 2 alkotás külön-külön is megállja majd a helyét, mégis  a teljes kép csak akkor tárul elénk, ha mindkettőt figyelmesen végignézzük.

A Sztori:

„X, Y, és Z* fiatal bankrablók, illetve alkalmi ékszer tolvajok. Magánéletük egyenként kész csőd, csapatként pedig egyetlen dologhoz értenek a világon, de ahhoz nagyon: a rablásokhoz. A 3 férfi – névtelen megbízójuk útmutatásával - egy fél éves rablássorozat utolsó tervezett munkájába készülnek belefogni. Ám ami rutinmelónak tűnik, hamarosan mindannyiuk életét fenekestül felforgatja, és rá kell döbbenniük, hogy ezúttal magasabb a tét, mint az aktuális zsákmány. Egymásba vetett bizalmuk és lojalitásuk egyre inkább megkérdőjeleződik, ám az adott helyzetben csak még nagyobb szükségük van egymásra ahhoz, hogy valahogyan túléljék a következő 24 órát…”

Megjegyzés: A neveket még nem tudjuk.

Míg a Lantos Dániel rendezte (I.) film az egyik karakter útját követi végig a cselekményben, addig a Varga Dávid rendezte (II.) film két másik főszereplő nézőpontját mutatja be. A filmek nem csak szemszögükben térnek majd el, de az idősíkokkal is játszanak majd.

A Sára Merse rendezte (III.) film főszereplőjének látszólag semmi köze a másik két filmben lejátszódó bankrabláshoz, mégis szinte sorszerűen történetünk minden fontosabb karakterének útját keresztezi majd. A szálak ott futnak majd össze, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

A filmet egyrészről egyfajta technikai kihívásnak, kísérletnek szánjuk, hogy lássuk, mire vagyunk képesek, meddig mehetünk el. Ha ezt a koncepciót sikerül nagyjából megvalósítanunk, akkor lehetséges, hogy a jövőben is szeretnénk ebben a felállásban amatőr filmezéssel foglalkozni.

Másrészről a film valamiféle morális kísérlet is volna, hiszen szeretnénk megmutatni azt, hogy a film szereplői, ezek a kissé sematikus, mégis komplex karakterek hogyan reagálnának bizonyos szélsőséges helyzetekben, meddig mennének el egymásért és saját magukért. Azt mondják, hogy mivel nincs két egyforma személyiség, ezért szinte soha sem lehet előre kiszámítani, hogy egy krízis helyzetben kik fagynak le, vagy roppannak teljesen össze, illetve kik lesznek azok, akiket meghajt az adrenalin és pillanatok alatt felnőnek a feladathoz. A karaktereink előtt álló megpróbáltatások alaposan próbára teszik majd a lojalitást, a barátságot és a testvéri köteléket is.

Írta: Lantos Dániel és Varga Dávid

Sziasztok! Varga Dávid vagyok, végzős a BGF Kommunikáció és Médiatudomány szakán. Mindig is izgatott a filmek világa, a filmkészítés számos területe; az a folyamat, ahogyan egy film az ötlet megfoganásának pillanatától eljut a mozivászonig.

Már az általános iskola alatt is megpróbálkoztam az amatőr filmezéssel, de ez így visszatekintve inkább volt  öncélú hülyéskedés az öcsémmel, mint egy valódi forgatás. Később novellák, forgatókönyvek írogatásával igyekeztem elütni az időt, ám többnyire csak a magam kedvére, és a legtöbb iromány egy fiók mélyén végezte. Talán legközelebb akkor kerültem kreatív ambícióimhoz, amikor a középiskola első évében bátortalanul csatlakoztam az iskola színjátszóköréhez, a jelenlegi "Kaotika Színpad" akkor frissen induló elődjébe. Ennek már több, mint 7 éve, és a színjátszást azóta is - kisebb-nagyobb megszakításokkal - szenvedéllyel űzöm. Ezt nem sok dologról mondhatom el, de életem egyik legjobb döntése volt.

Hogy miért írom ezt le? A rövid bevezető ürügye és az egész blog létrejöttének célja az, hogy dokumentáljuk egy számunkra minden eddiginél nagyobb filmes projekt alakulását.  Egyfajta vizsgafeladatként ugyanis a főiskolán azt az utasítást kaptuk, hogy készítsünk egyéni filmeket a félév végéig. Másrészről azonban csoportokba is szerveződtünk, hogy kölcsönösen segítsük egymás munkáját, illetve adott esetben valamiféle összefüggést szőjünk a filmjeink közé.

A csapatot Lantos Dániel, Szele Balázs, Sára Merse és jómagam alkotjuk, és úgy érzem filmötleteinkkel mindannyian elég magasra tettük a lécet. Ám úgy tűnik  egy elég elszánt és kreatív csapat jött létre, és nem kétlem, hogy büszkék lehetünk majd a kész filmekre. Ha pedig azokat rajtunk kívül más is élvezi, és akár csak egy fél perces eszmecserére ösztönzi őket, akkor már megérte.

Lantos Dániellel közösen felépített filmtervünket majd egy következő posztban mutatjuk be...

Szele Balázs vagyok, végzős kommunikáció és médiatudomány szakos hallgató a Budapesti Gazdasági főiskolán. Az egyik óra keretében filmet kell készítenünk, és hosszas tanakodás után leírnám a koncepciómat.

Az én készülő filmem leginkább egy horror filmhez hasonlítható. Azért fogalmazok így mert eléggé limitáltak a lehetőségeink a filmkészítést illetően, és emiatt nem tudunk majd olyan hatást kiváltani mint egy komolyabb nívójú horror.

Miért szeretnék egy ilyesmit csinálni? Azt szeretem ebben a műfajban, hogy megragadják a haláltól, természetfelettitől való félelmet és ezáltal szorongást váltanak ki. Ezek a filmek képesek rá, hogy fejlesszék túlélőkészségünket, minél jobban le tudjuk küzdeni az ilyen filmek keltette félelmet annál inkább képesek vagyunk az élet más területein is megküzdési módokat kidolgozni és azokat megfelelően alkalmazni. Ezért van az, hogy sok embernek földöntúli élvezetet okoz horrort nézni, a felfokozott idegállapot miatt.
Váratlan, nehéz és extrém körülmények között tanulhatjuk meg kontrollálni a félelmeinket és a szorongást. A horrornézést lehetne hasonlítani a sportoláshoz:; a rendszeres testmozgással fizikai erőnlétre tehetünk szert, ugyanígy a gyakori horror nézéssel a lelkünket erősíthetjük, újabb készségeket nyerhetünk el.        

És tulajdonképpen a filmem célja az lenne, hogy több horror nézésére ösztökéljem az embereket. Mert ha sikerül találni egy viszonylag jó filmet ebből a műfajból, akkor az a későbbiekben hasznos lelkitréninget nyújthat.